Letűnt korok televényén burjánzik a jövő

A Homo sapiens evolúciós győzelme feltehetően éppen ennek a tökéletesen új képességnek: a jelen téridő-zárványából való tudati kitörésnek köszönhető.

Izgalmas előzmények:

1. Miért nem pusztul ki az emberi faj?

2. Iszonyú a kísértés a jóra

3. Antilop és oroszlán: innen jó vagy, onnan gonosz

4. Horrorfilm és félelmesebb valóság: miért vagyunk képesek elviselni a gonoszságot?

De ha ez igaz, akkor hogyan tehetnénk jót éppen azáltal, hogy ezt a túlélést segítő képességünket gyöngítjük? Ha egyszer a veszélyek diszkontálásának képessége evolúciós jótétemény, amelynek hiányában az emberi faj elbukhatott volna, hogyan lehetsz akkor jó, ha Gaianautaként éppen e diszkontálási képesség érvényesülését akadályozod?

A válaszhoz föl kell idéznünk azokat a körülményeket, amelyek között ez a diszkontálási képességünk kialakult.

A Homo sapiens megjelenése előtt szóba sem jöhetett a jövőbeni vagy a távoli veszélyek látásának a kérdése, mert ez a kérdés eleve föltételezi azt, hogy képesek legyünk más időről és más helyről gondolkodni, mint amiben éppen vagyunk.

A nem közvetlenül fenyegető veszélyekről való gondolkodás csak a jövőről és a másholról való gondolkodás képességével együtt fejlődhetett ki.

Abban pedig úgy tűnik, teljes az egyetértés az evolúcióbiológusok között, hogy az emberen kívül minden más faj gondolkodása – ha képes egyáltalán gondolkodni – az „itt és most” viszonylataiba zárt, az aktuális tartózkodási helyhez és az abszolút jelen időhöz kötött tudati tevékenység, azaz nem képes sem a múlt, jelen, jövő viszonylatrendszereit, sem a máshol-lét fogalmát értelmezni.

A Homo sapiens evolúciós győzelme feltehetően éppen ennek a tökéletesen új képességnek: a jelen téridő-zárványából való tudati kitörésnek köszönhető.

Ősünk el tudta képzelni, hogy holnap is lesz nap, s azt is el tudta képzelni, hogy van más hely is azon kívül, ahol él, mégpedig nem csak fizikai értelemben, hanem szellemi tekintetben is: például azok a csodálatos helyek, ahol a szellemek, a démonok, az istenek laknak.

Ez a képessége a gyakorlatban olyan fantasztikus előnyökben nyilvánulhatott meg, hogy el tudta képzelni a korábbi megfigyelései alapján, merre jön majd egy perc múlva a kardfogú tigris, s ezért egy perccel a tigris megérkezése előtt képes volt eltűnni a környékről.

Nem kérdéses az evolúciós előny, igaz? Különösen, ha ősünk fifikás kis csapdát is ásott a tigrisnek, aki el se tudta képzelni, hogy a csapdába esés veszélye leselkedhet rá: erre őt nem készítette föl az evolúció. Így múlik el a kardfogú tigris dicsősége…

- írtaFarkasAndrás

2025.04.30

evolúciós győzelem így múlik el a kardfogú tigris dicsősége kitörés letűnt világok téridő-zárvány